0
0Ft
GoldenEar Triton Three+ álló hangfal teszt

GoldenEar Triton Three+ álló hangfal teszt

Ahogy a mondás tartja „ahány ház, annyi szokás”, márpedig a GoldenEar-nél vannak furcsa szokások.
Ennek a hazánkban kevéssé ismert gyártónak a termékei nagyban eltértek attól a sztereotípiától,
hogy az amerikaiak mindig a látványos külsőt tartják szem előtt, a beltartalom pedig lehet másodrangú is.
Ez a külsőleg teljesen konzervatív, mondhatni unalmas hangsugárzó páros több érdekességet tartogatott,
mint amire valaha is számítottunk egy ilyen teszt alkalmával.
A GoldenEar Triton Three+-t láttuk vendégül.

GoldenEar

A "passzktív" csoda

A hifizés világában senki számára nem újdonság, hogy vannak aktív és vannak passzív hangsugárzók.
Mindnek más a sajátossága, a felhasználási területe, illetve a rajongótábora is. Bizonyos gyártók,
azonban mint a Martin Logan, GoldenEar stb.
(Amerikában úgy tűnik, kedvelik ezt a megoldást) sikeresen vegyítették ezt a két opciót.
Aki látott már életében Martin Logan hangfalat, azonnal a látványos, különc, tipikus amcsi,
feltűnően egyedi elektrosztatikus monstrumok ugranak be, ám ennek a stílus irányzatnak a GoldenEar éppen a másik végén helyezkedik el.
Ismerjük a céget, láttuk is már néhány gyártmányukat, de egészen más történet kicsomagolni a szobánkban és testközelből nézegetni.

GoldenEar

A Triton Three+ kicsomagolásakor hajlamosak voltunk előítéletesen a "borítójáról megítélni a könyvet" amit pedig nem szoktunk.
Első ránézésre kissé emlékeztetett azokra az olcsó "Euronics házimozi" rendszer hangszórókra, amikből sokat nem lehet kinézni.
A lakkozott vaskos MDF talpakat felcsavarozva, felállítva a fekete oszlopokat, továbbra sem éreztük a szerelem első látásra fílinget,
egészen addig, amíg el nem kezdtünk kicsit alaposabban vizsgálódni. A teljes hangszóró testet egy fekete szövethuzat takarja,
ami itt-ott picit hullámos, de ami számunkra a legszomorúbb, hogy minden lényeges látnivalót eltakar, és sajnos ez nem eltávolítható,
mint egy átlagos védőselyem. Az olyan "membrán fétisisztáknak" mint mi, ez komoly hiányérzetet okoz.
Persze a szakmai kíváncsiság azonnal dolgozni kezdett, így elkezdtük kihámozni a Triton Three+-t a kabátjából,
mert ismereteink alapján tudtuk, hogy nem egy átlagos hangfallal van dolgunk.

GoldenEar

Ahogy eltávolítottuk a fekete leplet, azonnal elkezdtek előbújni a csemegének számító részletek.
A hangsugárzó eleje lényegében egy ívelt védőrács, mely mögött egy cseppet sem hétköznapi hangszórókészlet bámult a szemünkbe,
melyek nem mellesleg a nagyobb testvérekből származnak, csak mennyiségükben térnek el azoktól.

GoldenEar

Legfelül helyezkedik el az öntvénykosaras, fáziskúppal ellátott 15 cm-es (MVPP) mélyközép, alatta pedig egy (HVFR) ribbon magassugárzó,
mely biztosítja a 35 kHz-es felső határértéket. Ők ketten egy külön részben vannak elzárva a doboz belsejében,
hogy a mély szekció tökéletesen el legyen határolva.

GoldenEar
GoldenEar

Itt jön a következő érdekes adat a Triton Three+ táblázatából.
A gyári adatok szerint 21 Hz az alsó frekvencia határ, ami több mint érdekes egy ilyen keskeny felépítésű, alacsony dobozból.
Hogy lehetséges ez? A mélysugárzó mérete még nem feltétlenül indokolná ezt,
de a 228 x 127 mm-es szögletes mélysugárzó mögött egy hatalmas mágnes dolgozik,
valamint a membrán gumipereme is jellegzetesen "szub"-os, tehát nagy terhelésre találták ki.

GoldenEar
GoldenEar

Mindezt a doboz belsejében megbújó 800 W teljesítményű, DSP-vel ellátott, D osztályú ForceField erősítő mozgatja minden ütemnél.
A doboz zárt rendszerű, ezért reflexnyílások helyett az alul elhelyezkedő, egymással szemben elhelyezett,
méretes passzív radiátorok segítségével tudja elérni a Triton Three+ ezt a hihetetlennek tűnő frekvencia adatot.

GoldenEar

Gyári állapotukban a hangdobozok lényegében semmiféle említésre méltó részletet nem tartogattak számunkra,
legfeljebb a kábelcsatlakozóknál volt némi látnivaló.
Itt találtuk meg a beépített erősítő IEC tápkábel aljzatát, egy jó minőségű, banándugós hangfalkábel csatlakozót,
valamint egy LFE bemenetet, illetve az aktív mélysugárzóknál megszokott szabályzó gombot.

GoldenEar

Annyi bizonyos, hogy avatatlan szemlélők számára, a külsőségek alapján soha nem merülne fel,
hogy milyen technológia bújik meg a konzervatív, egyszerű külső mögött.
Ezek után nem csoda, hogy eddig csak ritkán tapasztalt kíváncsiságtól hajtva állítottuk a helyükre a filigrán fekete oszlopokat,
hogy végre halljuk is, amit tudnak.

GoldenEar

Meghallgatás

A meghallgatás előtt a GoldenEar Triton Three+ egyik felét megszabadítottuk fekete ruházatától és az első ívét adó védőrácstól,
hogy alaposabban megismerhessük kívül belül, majd úgy döntöttünk, a bejáratás idejére így is hagyjuk.
Harminc négyzetméteres helyiségünkben volt hely bőségesen a különböző elhelyezések teszteléséhez, de annyit elöljáróban elmondunk,
hogy a bejáratás alatt már olyan tapasztalatokat szereztünk, amiket magunk sem gondoltunk volna. Három szó,
ami első pillanattól megdöbbentő volt: tér, nyíltság, és basszus. Atyavilág, azok a mélyhangok!
Olyan alacsony jelszinten suttogtak a hangszórók, hogy szinte alig lehetett hallani, hogy mi szól,
de a basszusok már akkor is elképesztőek voltak.
A GoldenEar nagy tudású mérnökei szerint az aktív mélysugárzó szintszabályzóját 9 és 10 óra körüli pozícióba állítva érhetjük el az optimális értéket,
mely a valós hangszerek basszusait hivatott megközelíteni. Nyílván ez helyiségünk adottsága,
de legfőképpen a felhasználó egyéni igényei szerint változtatható, de éppen ez benne a legszebb.
Változtatható! Nem kell kiegészítő mélyládában gondolkodni, sem filmhez, sem elektronikus zenéhez.
Ott van benne, és bődületes erővel tudatja velünk, hogy nincs szükségük támogatásra ezen a téren.

GoldenEar

Az éles teszt során több beállítást is megpróbáltunk, ugyanis a gyártó egy szokatlanul beforgatott szöget javasol a tökéletes hangkép eléréséhez, bár néhány fok eltérésben nem hallottunk drasztikus változást. Az akusztikus zenék nagyon illettek a Triton Three+ nyílt, tiszta karakteréhez. Más ez a hangfal, mint az átlag. Mindenből kaptunk bőséggel, de olyan nagyszerű összhangban, hogy az ember hátsórésze a kanapéhoz szegeződik, és csak azon agyal, hogy még mit szeretne kipróbálni rajta. Szerencsére a teszt alatt egy Moon Ace hálózati lejátszós erősítő volt segítségünkre mellyel a TIDAL MQA tartalmak méltó forrásanyaggal szolgálhattak a minőségi muzsikákhoz.

GoldenEar

Az akusztikus zenék elevensége egészen lenyűgöző volt. A hangszerek villámgyorsak, nagyon feszesek és testesek voltak, miközben térábrázolás szinte atmoszférává változott.
A hangok teljesen leváltak a hangszórókról és elfoglalták helyüket a szoba végében.
A ribbon magassugárzó fényessége és tisztasága már-már sok lehet az érzékenyebb fülű hallgatóknak,
ahogy a közepes frekvenciák domináns nyers ereje meglepő volt az első percekben.
Ahány fül annyi ízlés, de nekünk ez nagyon tetszett. Nem kellett könyörögni az énekesnek,
hogy bújjon már elő a háttérből és szedje össze magát, hanem kiállt a szoba közepére és kiadta magából,
amit a tüdeje elbírt. Nagyon hatásos és erőteljes a fúvós hangszerek fémes jelenléte is a háttérben,
miközben a nagybőgő alsó szekciója már a pince alatti földben turkál. Mindezt magabiztosan,
feszesen és maximális kontroll alatt tartja a Triton Three+ zárt doboza. Olykor olyan érzésünk volt,
mintha kissé túl lenne tolva az EQ, de tesztalanyunk egyszerűen csak egy csipetnyivel többet akart adni mindenből.
Amiben hiányt éreztünk, az a zongora hangjának hiteles visszaadása, de tisztában vagyunk vele, hogy ez inkább a kiszolgáláson múlik.
A nagyzenekari művek térábrázolását példásan oldotta meg, nagyon jól pozícionált és rendkívül energikus volt.
A fúvós és vonós szekciók hangorkánja szinte megkövetelte, hogy emeljük a hangerőt, ameddig csak bírjuk,
miközben az ütős hangszerek, de főleg az üstdobok táncra perdítették a kanapét alattunk John Williams vezénylése alatt.
Itt észleltünk némi bizonytalanságot is a rendszerben, amit a DSP védelme okozott a túlzott basszusok miatt,
így nagyon magas jelszinten a mélyek már hajlamosak voltak veszíteni erejükből, de ekkor már az ablakok is kapaszkodtak a keretben maradásért.
(Panellakásokban semmiképp sem javasoljuk ennek megismétlését, ha nem kívánunk reggel exkrementummal díszített lábtörlőt!)

GoldenEar

Az egyetlen zenei stílus ahol hosszabb távon fárasztóvá válhat a Triton Three+, az talán a rock.
Ahogy Metallica, Korn vagy hasonlóan dögös, lendületesebb banda zenéjét hallgattuk, az elektromos gitár,
a cintányérok, vagy éppen a tajtékozva kiabáló énekes hangja magasabb hangerőn már felkeményedett, nyerssé vált,
de ezt az elektronika rovására is írhatjuk.
Lassabb rock balladák, azonban kifejezetten kellemesen szólaltak meg, legfőképpen a lábdobok bődületes ereje volt magával ragadó.
Ami tesztünk elején borítékolható volt, az az, hogy az elektronikus zenék világát imádni fogjuk a GoldenEar Triton Three+ tolmácsolásában.
A halkan is masszívan jelenlévő dinamika, és a kristálytiszta, elektronikusan generált hangorgia olyan könnyedséggel teremtett klubhangulatot a szobában,
ahogy eddig ebben az árfekvésben még semmi.
A lényegében teljes sávszélességet lefedő Eskmo-Eskmo sem tudott kifogni filigrán alkatú vendégünkön,
de tovább haladva Röyksopp, Yello, Etherwood, Daft Punk stb. albumainkon, hihetetlenül élvezetes és energikus hangzás járta be a szoba minden szegletét.
Nyomát sem találtuk búgó mélyeknek, bizonytalan, gyenge magashangoknak, vagy szégyellős középfrekvenciának.
Az egyetlen, ami esetleg a Triton Three+ számlájára írható, az a közvetlen és nagyon hatásos előadás, amit valaki vagy szeretni tud, vagy nem.

GoldenEar

A cikket teljes egészében az AV-Online oldalán ide kattintva olvashatjátok:


2019-03-19 13:03:17
Árukereső.hu Árukereső.hu